Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett, tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád. (Vörösmarty Mihály)
Ha önmagunkban nem leljük a nyugalmat, hiábavaló másutt keresnünk. (La Rochefoucauld)
Azt, mit fényleni látsz, sose véljed azonnal aranynak. (Ovidius)
A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel. (E. Royal)
Másokkal jót tenni nem kötelesség. Öröm, mert saját egészségedet és boldogságodat szolgálja. (Zarathusztra)
Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem. Önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem. (Galilei)
Nem kél olyan vágy benned, melyhez nem kelne erő is benned valóra váltani. (R. Bach)
Először magadban kell létrehozni a változást, melyet a világtól követelsz. (Gandhi)
Ami majdnem az, az nem az. (ismeretlen szerző)
Azok az emberek, akik teljesen végiggondolnak mindent, mielőtt egyet is lépnének, egész életüket fél lábon töltik. (a de Mello)
A bölcs nem ül, s sír veszteségén. Derülten néz, a bajt hogy üsse helyre. (Shakespeare)
Szánj időt az elmélkedésre, de amikor eljön a cselekvés ideje, ne gondolkodj, hanem tedd, amit kell. (A. Jackson)
Ne rohanj, és ne emészd magad! Csak látogatóba jöttél ide. Ezért állj meg és érezd a virágok illatát! (W. Hagen)
A megbocsátó ember is akkora áldást nyer, mint akinek megbocsátanak. (G. Maclas)
Élvezd a kis dolgokat! Egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok. (R. Brault)
Az élet rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk. (Disraeli)
Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat. (kínai bölcsesség)
Ki dicsőségre vár, de érte semmit sem tett, oly álmot álmodik, amely nem teljesedhet. (Ezeregy éjszaka)
Ne fordíts semmi időt arra, amihez Isten áldását nem kérheted. (M. Lavater)
Hogyha szerencséddel nem lennél boldog egészen, nézzed meg a más sorsát, hogy a tiedénél mennyivel rosszabb. (Horatius)
Az élet legszebb dolgait nem hozhatod létre az akaratoddal. (A. de Mello)
Ha azonnal nem is látjuk az eredményt, a magok, melyeket elvetettünk, növekednek. (D. Mailes)
Isten, ha véd, gerendán is hajózhatsz. (Horatius)
Szót, ha kiszállt egyszer, nem hívhatod már soha vissza. (Horatius)
Vannak, akik mindig biztosra akarnak menni. Ez a kudarc legbiztosabb útja. (L. Wallek)
A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom. ( P. Syrus)
Minden gonosz gondolat, kivétel nélkül és elkerülhetetlenül visszaszáll rosszindulatú gazdájára. (Sri Chinmoy)
A szülők nem voltak rosszak. Egyszerűen maguk is megsebzett gyerekek voltak. (J. Bradshaw)
Ne ítélj túlságos szigorral az élet bajairól, ha boldogan akarsz élni; ne feledkezzél el arról, ami jó benne. (J. Joubert)
Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán van. (Leukipposz)
Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni. (Lord Chesterfield)
Csak, aki könnyedén fogja fel azt, amivel a világ törődik, törődhet azzal, amit világ könnyedén fog fel. (Csang Csao)
Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni. Főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre. (Goethe)
Vizsgáljuk meg este, mielőtt elaludnák, mit tettünk aznap. (Schopenhauer)
A nyelv megfékezése nyomán áttüzesedik lelkünk az Isten szeretetétől. (Keresztes Szent János)
A haragtartás a haragtartót sebzi meg. (E. Stohler)
Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni. (Walt Disney)
Az él, aki bátran él. (Goethe)
Előbb javulj meg, s azután törekedjél megjavítani másokat. (talmudi bölcsesség)
Csak a fatuskó és az ostoba ember az, aki inkább törik, mintsem hajlik. (R. Birbal)
2013. október 25., péntek
2012. március 26., hétfő
Imádság
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt…
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt…
Történetek
Valamikor egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt, amikor azt vette észre, hogy már csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre, mert már éhes is volt. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde, elveszett a bátorsága, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért. A lány látta, hogy éhes a fiú, hozzott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány. Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor.. tiszta szívemből köszönöm!
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is.
Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel.
Konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében. Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért. Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki.
Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot. Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetett írt rá, majd beküldte a beteg szobájába. A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta.. Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt. Ezt olvasta: "teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel". Aláírás : dr Howard Kelly. Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott:
Köszönöm Neked Istenem!
*****
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban:
- Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
- Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban,
- és mi azt mondtuk: RENDBEN.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban. A Bibliát, amely azt mondja:
ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
- és mi azt mondtuk: RENDBEN.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta:
„ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket” (Spock fia öngyilkos lett).
És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket.
- És mi azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
- És azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak.
- És azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten.
- És mi azt mondtuk: RENDBEN - a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És
mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést:
- Miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete?
- Miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között? és
- Miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni.
Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz:
hogy amit vet az ember, azt aratja.
*****
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány. Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor.. tiszta szívemből köszönöm!
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is.
Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel.
Konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében. Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért. Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki.
Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot. Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetett írt rá, majd beküldte a beteg szobájába. A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta.. Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt. Ezt olvasta: "teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel". Aláírás : dr Howard Kelly. Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott:
Köszönöm Neked Istenem!
*****
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban:
- Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
- Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban,
- és mi azt mondtuk: RENDBEN.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban. A Bibliát, amely azt mondja:
ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
- és mi azt mondtuk: RENDBEN.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta:
„ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket” (Spock fia öngyilkos lett).
És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket.
- És mi azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
- És azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak.
- És azt mondtuk: RENDBEN.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten.
- És mi azt mondtuk: RENDBEN - a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És
mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést:
- Miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete?
- Miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között? és
- Miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni.
Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz:
hogy amit vet az ember, azt aratja.
*****
Gondolatok
Albert Einstein gondolatok:
“ Naponta százszor is eszembe jut, hogy belső –és külső életem, más, élő vagy halott emberek munkájától függ, és ezért arra kell törekedjek, hogy ugyanolyan mértékben adjak, mint amilyen mértékben kapok tőlük.”
A tudomány vallás nélkül sánta;
A vallás tudomány nélkül pedig vak.”
“Mindannyian akaratlanul és meghívás nélkül látogatunk a Földre. Nekem elég, hogy rácsodálkozhatok titkaira.”
“ Kétféle képen élheted az életed: elhiszed, hogy nincsenek csodák, vagy mindent csodának hiszel.”
“ A legszebb dolog amit kutathatunk:
a rejtély. Ez a művészet és az igazi tudomány forrása.”
"A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága."
"Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak."
"Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
*****
"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"
„Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.”
Popper Péter
„Amikor nagy célokért küzdesz,
El ne feledkezz a kicsi dolgokról;
Amikor messzire tekintesz,
Vedd észre a lábod mellett nyíló virágokat is!
Hegedűs
„Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.”
Alexandra Penney
„Milyen öröm örömöt okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.”
Németh László
„Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.”
Walter Trobisch
„Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm. A bánat, amin osztozunk, félbánat.”
Svéd közmondás
„Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság.”
Lady Blessington
„A kedvesség olyan, mint egy bumeráng: mindig visszakapod.”
„A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.”
Popper Péter
Keresd az emberek igazi arcát, és élj magad is úgy, hogy igazi arcodat lássák!
Dosztojevszkij
Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket….
Es megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel, és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék, nem igéret
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel
és megtanulod az utakat, a mára es a mostra épiteni, mert a holnap nem garantálja a terveidet
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata ami megállithat feleúton
és idővel megtanuljuk hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesithet
fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy és az ember csak tanul és tanul..
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel mert gazdag jövőt igér, elöbb utóbb visszatérsz a múltba
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt akit megsérteni akartál
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom” , de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot valószinü, soha többet nem lesz úgy mint régen
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő amikor hiányozni kezd az a régi
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető
megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt elöbb- utóbb visszakapod sokszorosan
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszerited a dolgokat nem válnak a reméltté
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok akik már nincsenek
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással probálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van, hogy barát szeretnél lenni - egy sír fölött, haszontalan -
A nagy emberek a gondolatokról elmélkednek; az átlagemberek a
cselekedetekről diskurálnak; a kis emberek mindig a másikról beszélnek.
Aki elvesztette a pénzét, az sokat vesztett; aki elvesztette a barátját, az többet veszített; aki elvesztette a hitét, az elvesztette mindenét.
lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét
lassan meghal az, aki a szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel.
lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését,
amely a szemek fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkájában vagy szerelemben,
aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására,
ÉLJ MOST!, Légy merész MA! Cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni! Ne vond magadtól meg a boldogságot!
Szeress úgy, mintha Téged még soha senki sem bántott volna meg!!!
Dolgozz úgy, mintha nem is lenne szükséged a pénzre...
Táncolj úgy, mintha Téged senki sem nézne...
Énekelj úgy, mintha Téged senki sem hallana...
Tedd azt amit akarsz, és ami Neked örömet okoz...
Éld úgy az életed, mintha a Mennyországban lennél ...
Ápold szeretteidet...
Használd ki a pillanatot, és minden helyzetben fogadd el azt, ami a legjobb...
Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd...
...az igazi győztesek azok, akik harcolnak, és sohasem adják fel!!
“ Naponta százszor is eszembe jut, hogy belső –és külső életem, más, élő vagy halott emberek munkájától függ, és ezért arra kell törekedjek, hogy ugyanolyan mértékben adjak, mint amilyen mértékben kapok tőlük.”
A tudomány vallás nélkül sánta;
A vallás tudomány nélkül pedig vak.”
“Mindannyian akaratlanul és meghívás nélkül látogatunk a Földre. Nekem elég, hogy rácsodálkozhatok titkaira.”
“ Kétféle képen élheted az életed: elhiszed, hogy nincsenek csodák, vagy mindent csodának hiszel.”
“ A legszebb dolog amit kutathatunk:
a rejtély. Ez a művészet és az igazi tudomány forrása.”
"A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága."
"Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak."
"Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
*****
"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"
„Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.”
Popper Péter
„Amikor nagy célokért küzdesz,
El ne feledkezz a kicsi dolgokról;
Amikor messzire tekintesz,
Vedd észre a lábod mellett nyíló virágokat is!
Hegedűs
„Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.”
Alexandra Penney
„Milyen öröm örömöt okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.”
Németh László
„Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.”
Walter Trobisch
„Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm. A bánat, amin osztozunk, félbánat.”
Svéd közmondás
„Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság.”
Lady Blessington
„A kedvesség olyan, mint egy bumeráng: mindig visszakapod.”
„A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.”
Popper Péter
Keresd az emberek igazi arcát, és élj magad is úgy, hogy igazi arcodat lássák!
Dosztojevszkij
Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket….
Es megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel, és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék, nem igéret
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel
és megtanulod az utakat, a mára es a mostra épiteni, mert a holnap nem garantálja a terveidet
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata ami megállithat feleúton
és idővel megtanuljuk hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesithet
fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy és az ember csak tanul és tanul..
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel mert gazdag jövőt igér, elöbb utóbb visszatérsz a múltba
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt akit megsérteni akartál
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom” , de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot valószinü, soha többet nem lesz úgy mint régen
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő amikor hiányozni kezd az a régi
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető
megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt elöbb- utóbb visszakapod sokszorosan
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszerited a dolgokat nem válnak a reméltté
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok akik már nincsenek
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással probálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van, hogy barát szeretnél lenni - egy sír fölött, haszontalan -
A nagy emberek a gondolatokról elmélkednek; az átlagemberek a
cselekedetekről diskurálnak; a kis emberek mindig a másikról beszélnek.
Aki elvesztette a pénzét, az sokat vesztett; aki elvesztette a barátját, az többet veszített; aki elvesztette a hitét, az elvesztette mindenét.
lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét
lassan meghal az, aki a szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel.
lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését,
amely a szemek fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkájában vagy szerelemben,
aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására,
ÉLJ MOST!, Légy merész MA! Cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni! Ne vond magadtól meg a boldogságot!
Szeress úgy, mintha Téged még soha senki sem bántott volna meg!!!
Dolgozz úgy, mintha nem is lenne szükséged a pénzre...
Táncolj úgy, mintha Téged senki sem nézne...
Énekelj úgy, mintha Téged senki sem hallana...
Tedd azt amit akarsz, és ami Neked örömet okoz...
Éld úgy az életed, mintha a Mennyországban lennél ...
Ápold szeretteidet...
Használd ki a pillanatot, és minden helyzetben fogadd el azt, ami a legjobb...
Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd...
...az igazi győztesek azok, akik harcolnak, és sohasem adják fel!!
2012. március 20., kedd
Versek
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
****
Kosztolányi Dezső: Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
****
Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a hazfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nekem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
es ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
mig jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
****
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak ezt itt:
Ember, állat hogy` halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépkedek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogyha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés sem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér.
Más nyelven hogy` mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, ami suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondod ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául hogy` van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
****
Kosztolányi Dezső: Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
****
Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a hazfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nekem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
es ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
mig jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
****
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak ezt itt:
Ember, állat hogy` halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépkedek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogyha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés sem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér.
Más nyelven hogy` mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, ami suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondod ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául hogy` van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!
Görög monda
A régi görögök idejébol ránk maradt egy történet azokról az időkről, amikor a világ még nagyon fiatal volt.
Olümposz istenei megteremtették a földet és az embert, a madarakat, állatokat, a tengeri lényeket, a növényeket, a virágokat, minden élő dolgot. Egyetlen dolog maradt hátra. El kellett rejteni az élet titkát úgy, hogy az ember ne találhassa meg, amíg nem válik elég éretté és tapasztalttá, hogy már birtokába juthasson.
Az istenek csak vitatkoztak, csak vitatkoztak, hová rejtsék az élet titkát. Az egyik ezt mondta: "Rejtsük el a magas hegyekben! Ott sosem fogja megtalálni az ember." Egy másik ezt válaszolta: "Végtelen kíváncsisággal és ambícióval áldottuk meg az embert, és meg fogja mászni a legmagasabb csúcsokat is."
Az egyikük azt javasolta, hogy az élet titkát rejtsék a tengerek mélyére. Egy másik ezt válaszolta: "Az embert végtelen képzelettel áldottuk meg, és azzal a vággyal, hogy felfedezze világát. Előbb vagy utóbb el fog jutni a legnagyobb mélységekbe."
Végül az egyik isten előállt a megoldással: "Rejtsük az élet titkát oda, ahol az ember a legkevésbé fogja keresni! Oda, ahová akkor fog eljutni, amikor már minden más lehetőséget kimerített és kész a titok megismerésére."
"És hol van ez?" - kérdezték az istenek. Mire a válasz: "Az emberi szív legmélyére fogjuk rejteni."
És azt tették.
Olümposz istenei megteremtették a földet és az embert, a madarakat, állatokat, a tengeri lényeket, a növényeket, a virágokat, minden élő dolgot. Egyetlen dolog maradt hátra. El kellett rejteni az élet titkát úgy, hogy az ember ne találhassa meg, amíg nem válik elég éretté és tapasztalttá, hogy már birtokába juthasson.
Az istenek csak vitatkoztak, csak vitatkoztak, hová rejtsék az élet titkát. Az egyik ezt mondta: "Rejtsük el a magas hegyekben! Ott sosem fogja megtalálni az ember." Egy másik ezt válaszolta: "Végtelen kíváncsisággal és ambícióval áldottuk meg az embert, és meg fogja mászni a legmagasabb csúcsokat is."
Az egyikük azt javasolta, hogy az élet titkát rejtsék a tengerek mélyére. Egy másik ezt válaszolta: "Az embert végtelen képzelettel áldottuk meg, és azzal a vággyal, hogy felfedezze világát. Előbb vagy utóbb el fog jutni a legnagyobb mélységekbe."
Végül az egyik isten előállt a megoldással: "Rejtsük az élet titkát oda, ahol az ember a legkevésbé fogja keresni! Oda, ahová akkor fog eljutni, amikor már minden más lehetőséget kimerített és kész a titok megismerésére."
"És hol van ez?" - kérdezték az istenek. Mire a válasz: "Az emberi szív legmélyére fogjuk rejteni."
És azt tették.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)